Vagy inkább apanyelvünket? A diákokat mindenesetre Bencze Imre „Ékes, édes apanyelvünk" és Faludy György „Óda a magyar nyelvhez" című költeménye kísérte a bejárattól a lépcsőkön végig: gondos kezek ugyanis a falakra függesztették.
Magyartanáraik segítségével a diákok csokorba szedték az általuk legszebbnek tartott magyar szavakat, ezek leírt megfelelőit pedig egy hirdetőtáblára szögezték ki. A nagyok a remény, család, anya, béke, csillag, szabadság, szeretet, szerelem, barátság és gyöngy szavakat találták a legszebbnek, míg a kicsik a vidám illusztrációkat társítottak hozzájuk.
Egy másik hirdetőtábla is megtelt szavakkal, erre azok a kifejezések kerültek, amelyek a mai diákok nyelvezetét tükrözik leginkább.
A nyelv ünnepe nem maradhatott nyelvi játékok nélkül: az archaizmusok, idegen szavak, szólások, közmondások ismeretének tesztelése vidám perceket okozott a jelenlévőknek.